Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

1. HÉT - összegzés

 

torp.jpgMa van új életem 9. napja, és úgy döntöttem, megcsinálom az első heti számvetést. Jó dolog, ha az ember világosan látja maga előtt, mit sikerült összehoznia, és miben vallott kudarcot.

Nem volt nehéz ez a hét, igazán nem panaszkodhatok: 2,7 kg-ot sikerült fogynom, különösebb erőfeszítések nélkül. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent össze-vissza csináltam. Sokat koplaltam, de mégsem éheztem.

Sportolóktól hallottam – és magam is tapasztaltam egyhetes, év eleji léböjtjeim során –, hogy egy komolyabb böjtös időszakot követően sokkal könnyebb a diétát is megtartani. Elolvastam erről jó néhány könyvet az évek során, rendszeresen böjtölő emberek beszámolóiból, és csupa jót hallottam a böjtölés testre és lélekre gyakorolt áldásos hatásairól (pl. Patricia Bragg - Paul C. Bragg: A böjt csodája; Kenneth E. Hagin: Hogyan böjtöljünk értelmes módon; Derek Prince: Az eredményes böjt stb.).

Ezért a böjtöt én is rendszeres életformámmá tettem, és őszintén számítok rá a fogyásommal kapcsolatban is. Mert bár képes vagyok öt-hat napon át semmit sem enni, de egy kiegyensúlyozott diétát hónapokon keresztül megtartani ez idáig nem voltam elég erős. Mióta azonban a böjtben is rendszeresen gyakorlom magamat, rájöttem: ha igazán eltökélem, képes vagyok uralkodni az étkezési szokásaimon. Így már csak arra kell rájönnöm, hogyan tudom ezt a motivációt egy teljes éven át fenntartani, majd következetesen alkalmazni további életutamon.

Mivel az étkezésben azt az elvet követem, hogy nem eszem, csak ha éhes vagyok, akkor is csak fél adagot, így a múlt héten ha nem voltam éhes, hát nem is ettem. Teljesen nemet mondtam továbbá a nassolásra és cukros üdítőzésre is. Általában kétszer étkeztem: délben és este.

Egyébként sem szoktam reggelizni, mert délig abszolút nem vagyok éhes. Tisztában vagyok az általános közvélekedéssel a reggeli fontosságával kapcsolatban, ennek ellenére nálam mégsem működik. Mikor elutazunk pihenni és szállodában reggelizünk, a terülj-terülj-asztalkámról – szinte kötelezően – jól megtömjük a hasunkat. Azután vissza is fekszünk szépen az ágyba délig aludni. Lehet tehát, hogy másoknak a reggeli fontos étkezés, nekem viszont inkább problémaforrás, ezért nem is erőltetem. Hozzám leginkább a harcosok étrendje áll közel, amit bár egyesek nagyon extrémnek tartanak, számomra mégis az ideális diétát képviseli. Hosszútávon tehát erre szeretném átállítani a működésemet: délben egy pohár fehérje, este pedig – néhány órával lefekvés előtt – bőséges vacsora.

Mivel múlt héten az étkezésem napi 3000 kcal-ról lecsökkent kb. 1000-1700 kcal-ra, ahogy a szervezetem éppen megkívánta, az anyagcserém is lelassult. Sajnos ezt nem lehetett elkerülni. Ha nem most következik be, hát megtörténik egy hónap múlva, teljesen mindegy. A lassabb anyagcsere pedig – mint tudjuk – stagnálással jár. Ezen a héten tehát erre is számítok: kisebb megtorpanásra már most az elején.

nini.jpg

Rengetegszer belevágtam már az életmódváltásba, de sorozatosan kudarcot vallottam. Ezerszer is elkezdtem már, aztán két hét – egy hónap múlva fokozatosan feladtam, és folytattam tovább a nagyevést, tespedéssel kombinálva. Emiatt a rákövetkező évben megint híztam egy-két kilót, és ez így ment vagy másfél évtizeden át. Nem hibáztatok érte senkit, csak saját magamnak köszönhetem a súlyfeleslegem. De az önostorozással nem sokra mennék. Minden korábbi vereségemet, amit a saját állhatatlanságomnak köszönhetek, csak úgy tudom egyszer és mindenkorra negligálni, ha tovább próbálkozom, és végül sikert aratok.

De a sok próbálkozás azért arra megtanított, hogyan nem szabad csinálnom a dolgokat. Hogy a hirtelen fellángolást, a kezdeti határtalan lelkesedést mindig józansággal és fokozatossággal kell párosítanom. Hogy ne egyik napról a másikra akarjak látványos eredményeket, hanem apró változtatásokkal lökdössem magam a célom irányába. Mert ezt a csatát bizony napról-napra kell megnyerni, egyik aprócska győzelemről a másikra. Ahogy a katonák foglalják vissza az ellenségtől a városaikat: emeletről-emeletre, házról-házra, utcáról-utcára haladnak, míg végül az egész város az uralmuk alá kerül. Ezt másként nem lehet!

A múlt héten tehát a szokásos életmódbeli rutinomon csak annyiban változtattam, hogy lecsökkentettem az ételek adagjait, és teljesen elhagytam a nassolást. Igyekeztem főleg vizet inni (de abból jó sokat), és csak annyit enni, amennyit az éhségérzetem kívánt. Hét elején ezért jó sokat koplaltam, de a hét vége felé már egyre gyakrabban voltam éhes. Kalóriát nem számoltam, csak saccra adogattam össze a megevett dolgokat. Ennek lett az eredménye ez a néhány kilónyi fogyás.

Mozogni egyáltalán nem mozogtam a szokásos ülő életmódom mellett, és nem is kertészkedtem. Nem a lustaság tartott vissza, hanem egy sokhetes betegség utóélete: nem voltam még teljesen jól. Jövő héten viszont a mozgást is elkezdem megint, és minden reggel a kertemben indítom majd a napot.

Alig várom már! heart

5.jpg